Világépítős szösszenetek

Kedves Mindenki! 

Tegnap, az általam, a Magyar Íróképző szervezésében tartott világépítés kurzuson remek megoldások születtek egy feladatra. 

A feladat lényege az volt, hogy a lenti leírást negyed óra alatt alakítsák jelenetté (dialógus, cselekmény). 

Íme a feladat szövege: 

"Korallion városa igazi ékszerdobozként emelkedik a Szirttenger fölé. Védett öblének smaragd vizén

tucatnyi nemzet hajói tülekednek éjjel-nappal. Szűk utcáinak macskaköveit nappal kikiáltók és

kufárok, rabszolgák és uraik koptatják, míg éjjel szajhák és gyilkosok járnak a kőből rakott, magas

bérházak között. A város fényére mégis árnyék vetül. A Démonlánc testvériség kalózai mostanság

háborítatlanul fosztogatnak, a város flottája gyenge. Beronas király halálával fia, a gyengekezű és

élveteg I. Eldrad lépett trónra. Mondják, a trón mögötti valós hatalmat a mágus Malcazar gyakorolja.

Rossz nyelvek szerint neki jelent a rettegett alvilági testvériség, a Ködjárók klánja is."

Lentebb pedig néhány megoldást olvashattok: 

Frank Péter

A herceg egyszerü kereskedönek öltözve lovagolt Korallion büszke varosaba es faggatta a közembereket, keresven az igazsagot a varosrol erkezö egyre aggasztobb hirekröl.

A piacon, az irnokoknal, a diszes fogadokban hiaba probalkozott, vegül egy olcso kocsmaban, a heti beret elmulato kikötöi legeny nyelve eredt meg.

"No, es milyenek voltak az idei Ilmara-ünnepsegek? Emlekezetes beszedet mondott-e a nagytiszteletü Eldrad?"

"Francokat" legyintett amaz. "egy ora kesessel erkezett a föterre es ketten tamogattak. Kesöbb azt mondtak, beteg volt, de latszott rajta, ki se jozanodott a szokasos ejszakai ivaszatbol. En csak tudom" mosolygott, es felemelte a poharat.

"Közben a kikötö halodik". komorodott el. A tengeri kufarok egyre inkabb elkerülik Koralliont - a kalozok mindenhol ott vannak. En mondom, demonokkal cimboralnak, hogy mindig tudjak, milyen hajo jön es milyen utvonalon..."

"Hogy lehet hogy megsem hallani egy panaszos szot sem?" csodalkozott a herceg.

"Hamar kivagjak itt a nyelvet a szajbol, amit tul sok panaszos szo hagy el. Malcazar, a magus, nem ismer könyörületet. Ugy hirlik, meg maga Eldrad is tart töle. Ha a jo Beronas ezt latna..." szemei elkeredetek, mikor meglatta, ki lepett nemreg a kocsmaba, magaban azt latolgatta, mit hallhatott az illetö imenti szavaibol. A herceg is megfordult.

Putz Magdolna

A lány kifulladva ért a kikötő kőgátjai mentén elterülő piachoz. Az öbölben megannyi kereskedőhajó

vesztegelt, várva a kirakodásra, vagy az újra elindulásra. A lány keresett kis kordélyának egy szabad

helyet, egy kővel kiékelte a kerekeit, és kezdte kipakolni az áruját. A szűk, macskaköves úton kemény

feladat volt idáig elráncigálni a kétkerekű kocsiját, hogy aznapra legalább a betevőrevalót meg tudja

keresni.

A szomszéd árus máris rárivallt:

– Takarodj innen, te koldus! Itt nem árulhatsz, csak ha van engedélyed a királytól!

– Ugyan már, a király csak a szajháival foglalkozik, mit érdekli őt, hogy én itt árulok? – vágott vissza

éles nyelvvel a lány.

– Majd jelenti valaki a Ködjárók klánjának, és akkor Malcazar mágiája lecsap rád!

– Azok a besúgók se az ilyen egyszerű emberekre kíváncsiak, mint én! – legyintett a lány. – De ha

sokat ugrálsz, vén csotrogány, akkor esetleg megkeresem az unokatestvérem, aki a Démonlánc

testvériség kalózaihoz tartozik! Majd ők ellátják a te királyod embereinek a baját!

Erre nagy röhögés tört ki a piaci kofák között. Mindenki félte a kalózok kardját. Manapság ők uralták

ezeket a vizeket, na és persze a kikötőit.

Kerényi Zsuzsa

Dorian a tömegben próbált előre törni, majdnem fellökve egy rabszolgát, aki úrnője nehéz

szőnyegeit próbálta cipelni. Az egyenetlen macskakő a lába alatt se segített a haladásban.

Őszintén meglepte, hogy ennyi ember van az utcán, elvégre a tegnap esti Démonlánc

kalóztámadás nem hagyott sok lehetőséget az alvásra. Lehet, valami perverz kíváncsiság hívta

elő a lakosokat, hogy a saját szemükkel láthassák a romokat. Doriant is ez hajtotta, ha

őszintének kellett lennie. Azok az ágyuk igen hangosak voltak ám, biztos látványos

városrendezést vittek véghez.

- Üdvöz légy Korallion szép városában! – kuncogott a fiú keserűen magában. – Ahol az új

király szó szerint elitta a flottát!

Müller Zsuszanna

Eleina félelmébe burkolva könyörgött az isteneknek, hogy mentsék meg.

Kezén és lábán bilincs sértette fel koszos bőrét, a láncok harangként jelezték Korallion éjjeli

népének, hogy az áru megérkezett. Napok óta meneteltették, és bár a poros út után a

macskaköveken biztosabban lépkedett, a kövekből épült magas házak rosszabbat ígértek, mint hogy

kibicsaklott bokája miatt kivégzik a pusztában.

Bár rabszolgák baktattak előtte és mögötte, rabtartója viselkedése és arca árulkodó volt. A magas

férfi is tartott valamitől. Eleina nem tudhatta, mi félni valója lenne, ám a szajhák fojtott suttogása

elárulta, hogy különösen kegyetlen kalózok portyáznak rendre a városban, miközben a király fia

elbújik a kastélyában. Nem törődik a népével, nem törődik a biztonságukkal és a megélhetésükkel.

Eleina messzi törzs leánya, ahol a vezető inkább feláldozza javait, akár az életét a népe egyetlen

tagjáért. Ahogy meg is tette. A sámánjuk előre figyelmeztette őt, de bátran szembeszállt az istenek

akaratával.

Lehet, hogy ennek a királynak is van egy sámánja? Talán rossz sugallatokkal tartja elméjét

homályban?

Ezúton is köszönöm a szerzőknek, hogy hozzájárultak szövegeik közléséhez.