Szövegező tippek III.

Ezúttal nem konkrét szerkesztői tippet, inkább egy kis háttéranyagot hozam nektek, ami egy általam a szerkesztés során megfigyelt, gyakori szerzői hiányosság kiküszöbölésében segíthet. Ez pedig a játék, illetve annak hiánya az explicit és implicit tartalommal, amelynek eredményeképpen hatásos és élő dialógusokat kapunk.

Valószínűleg mind hallottuk már a szatírszabályt, miszerint ne mond, mutasd. Tehát amit lehet, jelenetként, cselekvésként mutassunk meg, nem pedig leírásként. Gyakorlatilag a történés aktív bemutatásáról szól.

De pontosan, hogy is működik ez? Például egy dialógusra lebontva. Ennek megéréséhez elengedhetetlen néhány száraz fogalom ismertetése, bocs, igyekszem rövidre fogni.

A nyelvnek, akár beszélt, akár írott formáról van is szó, van egy direkt, és egy indirekt jelentéstartalma. Ezt legegyszerűbben a közlés explicit és implicit tartalmaként foghatjuk meg.

– Hideg van, te nem fázol?

– Mindjárt!

E két mondatnak explicit (szó szerinti) megközelítésből nem sok értelme van egy dialógusban. Egyszerűen nem kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolatot az implicit (mögöttes) tartalom, és a megfelelő leírás közösen adja.

Zsóka összehúzza vállán a kardigánt, miközben mellkasához húzott térddel kuporog a fotel mélyén.

– Hideg van, te nem fázol?

Pali éppen a hétvégi túrán mereng, amikor a Zsóka hangjából kicsendülő pikírt él aktiválja a vészcsengőit, így feltápászkodik az ablak melletti hintaszékből, majd sóhajtva kikapcsolja az elektromos cigarettáját. Zsóka fújtatását hallva odaveti.

– Mindjárt!

Itt megjelent a mögöttes, implicit tartalom, miszerint Zsóka a mondatával arra utalt, hogy szeretné, ha Pali becsukná az ablakot (esetleg azt is, ha kikapcsolná a cigarettát), Pali pedig, tartva Zsókától (érezhető konfliktus), meg is teszi ezt.

Ez a jelenet egészéből derül ki, kell hozzá a dialógus és a leírás is, illetve az azok nyomán támadt feltételezéseink, képzeteink. Ezeket pedig szerzőként a mi feladatunk felébreszteni. 

Amikor írunk, különösen nehéz dolgunk van, hiszen beszélt kommunikációnk jó része metakommunikáció, nem beszélve az egyéb, környezeti ingerekről, illetve a kommunikáló felek belső párbeszédéről, közlésfelfogási képességéről (ha valaki valamit mond, a másik valószínűleg nem teljesen ugyanazt érti, hiszen a személyes szűrőjén át fogja fel az információt). Ezeket igen nehéz írott szövegben visszaadni.

Ebben segít az érzékszervi észlelések leírása, mint a szagok, testérzetek. Ezekről később írok majd, ha lesz időm és kedvem. Most maradjuk a megkezdett témánál.

A nehézség a mögöttes tartalom átadásában rejlik. Ezt két jellemző hiányosságon keresztül fogom bemutatni. 

Egyrészt, sok szerző a dialógusokban csupán explicit módon kommunikál.

– Hideg van, légyszi csukd be az ablakot.

– Mindjárt!

Itt, az implicit kihagyásával máris elveszik az olvasó "történetbe való behúzásának" egy értékes eszköze, hiszen az olvasó nem kell felfejtse mögöttes tartalmat, ami egy más agyterületen történik, mint pedig az explicit jelentés feldolgozása (ne kérdezzétek melyik, akit érdekel, járjon utána), így sokkal összetettebb hatás kelt, mélyebben hat az olvasóra, jobban leköti annak figyelmét, tehát behúzza a szövegbe. 

Másrészt, a szerző olykor nem megfelelő, a kép kialakulását segítő igéket használ.

Zsóka összehúzza vállán a kardigánt, miközben mellkasához húzott térddel ül a fotel mélyén.

Az előző mondathoz képest a kuporog ige ülre változott, ami nem fejezi ki a hideg és a frusztráció miatti összehúzódást.

Pali éppen a hétvégi túrán mereng, amikor a Zsóka hangjából kicsendülő pikírt él aktiválja a vészcsengőit, így feláll az ablak melletti hintaszékből, majd kikapcsolja az elektromos cigarettáját. Zsóka fújtatását hallva válaszol.

Itt a feltápászkodik igéből feláll, az odavetiből pedig válaszol lett, illetve a sóhajtva határozói igenév kimaradt.

A módosítások ebben a kontextusban teljesen alkalmatlanok az implicit tartalom közlésére. Nem érezhető a két szereplő közötti feszültség. Nem mindegy, hogy valaki ballag, lődörög, dülöngél, sündörög.

Összegezve, ha a dialógusokat mögöttes tartalommal látjuk el (egy felvetésre vagy kérdésre a másik fél implicit módon, a mögöttes tartalmat értve reagál, illetve, ennek előfeltételeként maga a közlés is mögöttes tartalmat hordoz), és ennek körülményeit, mint testbeszéd, hangulatok átadása jól felépítjük, akkor a szövegünk interaktív részei messze jobb minőségűekké válhatnak.

Ehhez elég a mögöttes kommunikációt használva implicit dialógust írni, 

illetve a cselekmény leírásával megtámogatni azt az odaillő igékkel. 

Meggyőződésem, hogy a legtöbb szerző ösztönösen használja ezt a módszert. A cikk megírásakor az a remény vezérelt, hogy esetleg segít tudatosabb szintre emelni ezt. 

Remélem, tudtam segíteni. 

A kép forrása: Internet.