Őrségben

Egy Start Wars történet

– Jun? Az meg milyen név?

– Alderaani.

– Hát szerintem kibaszottul puccos név. Nem közülünk való – dörmögött Tabbard, majd átköpött a korláton és figyelte, ahogyan a nyál páracsíkot húzva a mélybe zuhan. A korlátot frissen festették, rikító sárgára.

– Feltűnt, hogy alig van korlát ezen a trágyadombon?

– Persze. A korlát plusz költség, mi meg csak leírható veszteség vagyunk – vigyorodott el Tabbard, majd újból köpött. – Ez a kurva ózon, meg gépzsírszag, rátapad az ember szájpadlására. Kérsz? – Egy csomag cigarettát nyújtott Vick felé. Az levette az ormótlan páncélkesztyűt és kivett egy szálat. – Tényleg az Alderaanról volt? Jun? – Tette hozzá, látva Vick értetlen arckifejezését.

– Ja, asszem.

– Basszus, így azért érthető hogy kiakadt. Bár fene tudja. Én örülnék, ha az öreg kilőné a rühes bolygómat.

– Hát ja. Tudom. – A fiatalabb férfi mélyen a cigarettába szívott, hosszan benntartotta füstöt, majd a megigézve bámulta, hogy az szétoszlik a reaktorcsarnok fagyos levegőjében. – Én nem lennék boldog, ha valaki lezúzná a bolygómat. A szüleim halottak, a haverok szétszéledtek meg minden, de van ott egy unokahúgom. Meg nemtom, mégis csak ott nőttem fel, érted.

– Oké baszki, de azért a főnökre támadni durva! Lázadás. Mi a faszt gondolt? Tarkin nem az az elnéző fajta. Jun meg csak nagy, csodálkozó szemekkel bámult, mikor fejbelőtték. – Beleszívott a cigarettába, miközben kesztyűs kezével a korláton dobolt. – Szerintem megérdemelte. Első a testület, a többi faszság csak utána. Tudta, mikor belépett. Különben hogy bízzunk egymásban? – Összehúzott szemmel pördült Vick felé, majd a sugárvetőjéért nyúlt és társára szegezte.

– Ha nincs bizalom, akkor baszhatjuk. Akkor te is szeparatista lehetsz. Vagy én. Legjobb volna, ha most kilőnélek.

Vick kényszeredetten elmosolyodott.

– Ne már haver, nem vagy vicces! – Tabbard elvigyorodott.

– Szerintem pedig baszottul vicces vagyok öcsi. Na, igyunk valamit. – Azzal egy kis, hengeres fémflaskára cserélte a fegyvert.

– Hülye vagy, szolgálatban? Mi ez egyáltalán, valami olyan szar, amit a technikusok főznek szervofolyadékból?

– Á, az öreg Tabbard nem iszik meg bármit. Ez jóféle Korelliai Whisky.

– Csempészárú? – Kerekedett el a fiatal férfi szeme.

– Ja, ja. Toydarin cucc.

– Ezért be is zárhatnak.

– Ki? Nézz már szét! – Intett maga köré a fehér testpáncélos férfi. – Olyan kurva nagy ez a csarnok, hogy füstölhetünk és piálhatunk váltásig, akkor sem fogják kiszúrni a szenzorok. Csak időben érjünk vissza a posztra. Zakau ma a Yavinon van, kimenőn, az új üti meg pont leszarja az egészet. Végülis a reaktorcsarnokban vagyunk. Mi történhet? Beröppen egy lázadó egy hőkivezetőn át, és felrobbantja?– Röhögött a saját viccén Tabbard, miközben Vick felé nyújtotta a flaskát. – Nem kívánom. – A férfi vállat vont és meghúzta a palackot. – Én sem, de ez élet nem kívánságműsor, ugye. – Majd egy böffentés után folytatta – Mi is csak a köcsög Edivon miatt szopunk itt. A rohadt szeparatisták balhéznak valamit az egyik holdon, úgyhogy mindenhol megerősítettette az őrséget. Mi meg szívunk. – Köpött ki ismét. – Rohadt köcsögök, csak nem akarnak beállni a sorba.

Egy darabig csend volt, csak a reaktor zúgása és az elröppenő szervízdroidok bináris csipogása hallatszott. A két őr dohányzott. Ezúttal Vick törte meg a csendet.

– Azért valahol érthető. A lázadás. Durva, amit csinálunk. – Tabbart kérdőn fordult felé, mire Vick magyarázkodni kezdett. – Mármint, a Birodalom durván korlátozza jogokat. Olvastam a comon, hogy több rendszerben kijárási tilalmat vezettek be. Egy csomó letartóztatás is volt.

Társa furcsálkodva nézett rá.

– Mi van, te valami hippi vagy, baszod? Én pont leszarom, amíg jól megfizetnek!

– Hát ja, igaz. De mégis. Nem gondolod, hogy az embereket kellene szolgálnunk? Én azért léptem be, mert hittem abban, hogy valami jót csinálunk. Rendet teremtünk a káoszban, meg ilyenek. Tudod.

– Hát öcsém, most kurva nagy baromságot mondtál. Még jó hogy más nem hallotta. A népek rend nélkül szétszednék egymást. Nézd meg a Köztársaságot. A kibaszott szenátus folyton csak nyavajgott, emberi jogokról, meg ilyen faszságokról, a köcsög jedik meg az orruknál fogva vezették őket a hókuszpókuszukkal. Szét is csesztek mindent. Ha nincs az Uralkodó, káoszba fulladt volna az egész galaxis.

– Igaz! – Bólintott Vick. Ezúttal elfogadta a felkínált flaskát, belekortyolt, majd a korlátra támaszkodva bámulta a csarnok párába vesző túlsó falát[u1] [u2] . A mesterséges égitest íveltfalú központi csarnoka olyan hatalmas volt, hogy saját felhőzete képződött.– Bár egyesek azt mondják, Vader nagyúr és az Uralkodó állt a háborúk mögött. Úgy hallottam, egy ilyen ősi, titkos társaság tagjai, akik évezredek óta készítették elő a köztársaság bukását, meg a hatalomátvételt. Ők irányították a háttérből a Kereskedelmi szövetséget, meg a Droid Uniót.

Tabbart a korlátra csapott.

– Mekkora baromság, öcsém! Hogy dőlhetsz be az ilyen összeesküvés elméleteknek? Te is olyan dilis vagy, mint akik szerint a galaxisok egy kozmikus gömb belsejében vannak? Válság volt, ami az elbaszott gazdaság és politika miatt jött létre! A faterom is elveszített mindent. Volt egy kis boltunk az Alsakanon. – Meredt a távolba. Vick meglepve nézett társára. Most hallotta először, honnét származik Tabbart.

– Minden szétesett, az Uralkodó pedig megmentett minket. A lázadók meg erőhívő babonás seggfejek. – Fejét csóválva a mélybe dobta a cigarettáját. – Ne gyere nekem ezzel a faszsággal. Emlékszel az idiótára, akit igazoltattunk a Bespinen? Aki azt ugatta, a Birodalom jogtalan diktatúra, ő a köztársaság állampolgára, mi meg nem vagyunk hatóság, nem köteles igazolni magát? Te is ilyen fasz akarsz lenni? Most magyarázhatja a jogait a karbonbányában a köcsög!

– Nyugi már, ne kapd fel a vizet, csak dumálunk.

Tabbard nagyot fújt. Újabb kört járt be a flaska.

– Azért a fene tudja, tényleg nem volt szavazás, meg semmi. – Folytatta Vick – Az[u3] Uralkodó szükségállapotot hirdetett, ami azóta is fennáll. Gyakorlatilag megszűntek a szabadságjogok.

– Most már bosszantasz baszd meg! Tényleg ilyen hülye vagy? Fasznak a szavazás, mi diktálunk és kész! Ez jó mindenkinek, rendnek kell lennie! Nehogy már minden hülye beleugasson a világ dolgaiba!

Vick egy pillanatra elfordult, azután mély levegőt véve folytatta.

– Akkor is, ha az emberek nem akarják? Ha emiatt bántanunk kell őket? Téged nem zavar, hogy civilekre lövünk? Én néha arra gondolok, anyám mit szólna ehhez.

Tabbart arca megrándult, majd sietve válaszolt.

– Az nem számít. Parancsot követünk. Figyu, én is hallottam ezeket a jedi faszságokat. Hogy felelősséggel tartozol magadért, ami alól a parancs nem mentesít, meg hogy mind egyek vagyunk az erőben. Meg hogy amit szolgálsz, magad is az vagy. A tetteid pedig visszahatnak rád. De ezt még ők sem gondolták komolyan. Ők is a korrupt Köztársaságot szolgálták, nem? Kurvára nem voltak politikamentesek, a saját pecsenyéjüket sütögették. A süketelésük meg felmentette őket minden mocsokságuk alól.

– Lehet, pont ebbe buktak bele.

– Persze! Ha ők emiatt buktak meg, akkor ennyi erővel mi is bukásra lennénk ítélve! Én nem annyira látom, hogy a Birodalom haldokolna! – Tárta szét a karját.

A jármű műszerfalán hagyott kommunikátor csipogott. Tabbart felvette, megadta az azonosítókódját, majd hallgatta a parancsot. Borostás arca elkomorult. Vick felé dobta az ülésben hagyott sisakját.

– Baszki! vedd fel! A Yavinon valami gebasz van, a lázadóid baszakodnak! Semmi komoly szerintem, csak pár X-szárnyú. Mit kezdenének egy égitestnyi hajóval? , De azért menjünk, nehogy valami ellenőrzést kapjunk!