Mestersonka

Molnár egy levágott kezet nyújtott az igazgatótanács felé. Egy kezekkel teli húsosládából vette ki, ám gumikesztyűje megcsúszott a vaskos, rózsaszín nyalkával borított csuklón, így a végtag hangos csattanással zuhant a rozsdamentes acéltálcára, ragacsos folyadék cseppjeivel borítva be az előtte állókat. Molnár idétlen vigyorral törölte meg az arcát, pufók képe elvörösödött, bőrén egy pillanat alatt verítékcseppek ütköztek ki.

– Elnézést kérek, – vihorászott. – Kicsúszott a kezemből.

A többiek némán meredtek rá, egy férfi nyakkendőjétől törölgette a nyákot, egy testes hölgy megdermedt, amint dekoltázsa közepén lassan végigfolyt a rózsaszín anyag. Molnár előre menekülve folytatta.

– Ez hát a mi híres alapanyagunk kérem! És hát sajnos emiatt nem tudjuk rentábilissá tenni a terméket.

A tanácstagok hümmögtek, összesúgtak, a Schlögel nevű nő egy tabletre jegyzetelt valamit, miután tollával megbökdöste a vértelen, húsos végtagot. Molnár kapkodó, széles mozdulatokkal intett az üzemcsarnok felé, megremegő tokáján legördültek a verítékcseppek.

– Itt állítjuk elő kérem. Látják a klónozómedencéket? Egyszerre nagyjából ötvenezer példányt tudunk legyártani. Jöjjenek, körbevezetem önöket. Nézzenek a lábuk elé.

A kosztümökbe és öltönyökbe csomagolt bürokratacsokor némán követte az acél lépcsősoron. Egy, a ritkuló haját kopasz feje búbjára fésülve hordó férfi zsebkendőjébe köhögött. Molnár nem tudta a nevét.

– A szag, – nézett fel bocsánatkérő mosollyal. – Csak a tápfolyadék és az antibiotikumok. No meg a fertőtlenítő. Mi komolyan vesszük a higiéniai előírásokat, – húzta ki magát egy pillanatra Molnár. – Hamar megszokják, én már észre sem veszem.

A rámpák között sorokban álló, áttesztő falú kádakban puffadt, sápadt testek lebegtek, közöttük technikusok sürgölődtek. Molnár feloldódni látszott, karjaival lelkesen gesztikulálva magyarázott.

– Mint tudják, minden Rácz Ottó sonkamesterrel kezdődött. Egy alkalommal a daráló elkapta a kisujját. Az üzemvezető viszont hallani sem akart arról, hogy leselejtezzenek tizenkét tonna húspépet. Így Rácz lelkiismeretesen feltüntette a kezét a hozzávalók között. Mestersonka, Rácz Ottó kezéből. A termék kiment, a széria kivételes sikert aratott. Az akkori vezetés összeült. Még aznap a klónozás mellett döntöttek. Ennek immár tizenhárom éve. Látják, hová jutottunk. Nézzék, ott éppen a kiemelés zajlik – mutatott egy gigászi hidraulikus karra, amelyet két technikus irányított egy szervízrámpáról. A kar elmerült a zavaros, rózsaszín folyadékban, majd egy vonagló, fehér emberalakot emelt ki onnét. Az egyik technikus gyakorlott mozdulattal elvágta a lüktető, köldökzsinór szerű kábelt, majd a kar egy felső sínen futó kampóra tűzte a magas hangon nyivákoló, aranytalanul nagy kezeivel hadonászó alakot. A tanács több tagja elfintorodott, a magas, kopaszodó férfi elsápadt, a testes nő öklendezett. Molnár, mintha észre sem vette volna, arcán reménykedő vigyorral folytatta az idegenvezetést.

– Innét a feldolgozóba kerül. Amint látják, sikerült megnövelnünk a karok és kezek méretét.

– Van más ötletük a termelés fokozására? – kérdezte Schlögel.

– Hogyne, több ígéretes kezdeményezésünk is van! Dolgozunk például a Hidra 1 nevű alanyon, ami elvileg a kezek eltávolítása után visszanöveszti azokat, illetve ígéretes még a Cannon projekt is, ahol eddig nyolc kezet sikerült növesztenünk egyetlen egyed törzsén.

Schlögel hümmögve jegyzetelt.

– A gyártáson is dolgoznak a termelékenység javításán. Ebéd után körbevezetem ott önöket.

– Mik a módszereik?

– Alapvetően a szokásos. Állományjavítók, vízmegkötők. – magyarázta Molnár, aki ismét izzadni kezdett, tekintete aggódva járt a kifejezéstelen arccal jegyzetelő Schlögel és az immár láthatóan a rosszulléttel küzdő tanácstagok között. Hirtelen, láthatóan maga sem tudta miért, szembefordult a csoporttal.

– Kérem ne zárjanak be minket. Mi mindent megteszünk. – nyöszörögte magas hangon.

– Sajnos a termék drága. – közölte a kopaszodó, elszürkült arcú férfi, Normafai, jutott Molnár eszébe. – Nem versenyképes, most hogy hamisítják is.

– De kérem, ezt mi is megtehetjük. – csapott le rá Molnár – Van egy kísérleti projekt, amelyben összedolgozunk egy kórházzal és több hullaházzal is. Nem konkrétan Rácz keze, de a jogi osztály már dolgozik a védhető megfogalmazáson.

– Majd meglátjuk Molnár úr, majd meglátjuk – ütögette fogához a tollát Schlögel. – Mielőtt döntenénk, menjünk ebédelni. A konyha saját termékekkel dolgozik?

– Természetesen! Kérem kövessenek.

– Schlögel keményen bólintott, a testes hölgy pedig hangos csattanással vágódott el a rámpán.