Világépítés és mitológia, avagy Tolkien világépítő zsenije

Tagadhatatlan, hogy bár sokan építettek korábban irodalmi világot, Tolkien volt az első, ismert szerző, aki ezt tudatosan tette. Ezért tartjuk őt a fikciós világépítés atyjának.

Tolkien neve és a világépítés hallatán legtöbbeknek a Szilmarilok részletes történelme, vagy a tünde nyelv jut eszébe, esetleg a Gyűrűk ura trilógia színes mikrovilágai. Érdekesség, hogy a szerző a quenya és a sindarin mellett több mint egy tucat mesterséges nyelvet létrehozott, ezek készítése volt az egyik hobbija, amin nem is csodálkozhatunk, az Oxfordi egyetem nyelvész és irodalomprofesszorától. Ugyanakkor Tolkien, a szilmarilokban felvázolt történetiség mellett a világépítés egy, a történelminél mélyebb rétegével is dolgozott. A mitológiával.

A mitológia, ha jól használják, teljes megalapozottságot, hitelt ad egy világnak, történetnek. Ennek gyökere a közös kulturális háttérig nyúlik. Tolkien, aki skandináv, óangol, kelta és indiai forrásokat is használt, a teljes indoeurópai kultúrkör számára ismerőssé tette történeteit, pusztán szereplőinek, helyszíneinek és kultúráinak mitológiai háttérbe helyezésével.

Ám ő ennél is tovább ment. Nem pusztán az ismerőssel dolgozott, ahol Gandalf megfeleltethető Merlin, vagy Odin alakjával, a Megye pedig az otthon képzetével.

Ő saját, élő mitológiát alkotott, ahol a sorsszerűség, az eleve elrendelés a hősök történetének szerves része, sőt vezérfonala, és ahol a mítosz meghatározza, sőt, előrevetíti a történet cselekményét. Ez leginkább Aragorn és Frodó történetszálában érhető tetten.

Véleményem szerint szép példa erre a Gyűrű Szövetségének záróakkordja, amikor Lothlórienből távozva a hősök az Andúinon eveznek, ahol elérik az Argonath-t, a Királyok Oszlopait. Ekkor olvashatjuk el a következő mondatokat Aragorntól. " Íme, az Argonath, a Királyok oszlopa!" Illetve "Ne féljetek! Már régóta vágytam volna látni Isildur és Amárion, az ősapáim hasonmását. Az ő árnyékukban Elessarnak, a tünde-kőnek, az Isildur fia Valandir házából való Arathorn fiának, Elendil örökösének nincs mitől félnie!"

És mit olvashatunk e mondatok előtt?

" – Ne félj! – mondta egy idegen hang a háta mögül. Frodó megfordult, és a Vándort látta, és mégsem a Vándort: mert a viharvert kósza nem volt sehol. A csónak farában Aragorn ült, Arathorn fia, büszkén és szálegyenesen, s ügyes evezőcsapásokkal irányította a csónakot. Csuklyáját hátravetette, sötét haja lobogott a szélben, szemében izzó fény: most száműzetésből ősei földjére hazatérő király volt."

Itt, az ősi, legendás királyok képmása előtt mutatkozik meg először Aragorn, mint egy magasabb minőség, jövőbeni uralkodó. A jelenetben felsejlik a majdani király, aki őseitől nyer beavatást, miután arcmásuk előtt állja ki a próbát: felülemelkedve az öncélon, az emberi késztetéseken és vágyakon elengedi Fródót, a gyűrűvel együtt. Mintegy klasszikus hőssé válva ezzel, aki kiemelkedik az emberi keretek közül, hogy valami annál magasabb rendű erőt, eszmét képviseljen. Mindezt Isildur képmása előtt, aki elbukott, a vérvonal hanyatlását okozva ezzel. Aragorn az újbóli felemelkedés lehetőségét hozza el, tettével méltóvá válik királyi őseihez.

Boromír ugyanakkor elbukik ugyanezen a próbán. Egyértelművé válik, hogy a Helytartó háza nem méltó a trónra, amelyet bitorol. Boromír megméretik, és könnyűnek találtatik az ősi királyok előtt. Házának buknia kell, hiszen nem Középfölde népeit, hanem saját öncéljukat szolgálják. Ennek bizonysága Boromír a Frodó ellen fordulása is.

Mindezek tehát előrevetíti, és mitológiába ágyazzák a trilógia későbbi eseményeit.

Így teremt valódi legendát Tolkien, akinek művében nem csupán egy fiktív mitológiát láthatunk, hanem a világ mitológiai háttere szervesen áthatja, formálja a történetet, meghatározza a szereplők sorsát. Ezzel plusz mélységet ad hozzá, sőt új dimenziót nyit a történetnek.

Mondhatjuk, hogy a Tolkieni jó és gonosz pólus, a lineáris történetvezetés mára elavultnak számít, de tagadhatatlan, hogy a világépítés ezen, általa kidolgozott és használt mélységei örökérvényűek.

Az idézetek J. R. R. Tolkien a Gyűrű Szövetsége című regényéből valók, Göncz Árpád fordításában.

Ez a cikk korábban már megjelent a RetroFiction oldalán. Gondoltam, átmentem ide. 

Mészáros Szabolcs,

2024.03.29