Hóvirág

Némi depresszív nyafogás a társadalom állapotáról

Ma, séta közben felbukkant az első hóvirág. Le is fotóztam. Eszembe jutott róla a környéken gyakran hallott sopánkodás. "Bezzeg régebben mennyi hóvirágot szedtünk, de most már ezt se lehet, semmit se lehet már." Ilyenkor hiába rángat elő az ember olyan banális érveket, mint hogy otthon csak elhervad, ha folyton letépik, kiforgatják, lassan kihal az állomány, vagy, hogy a kereskedelemben is kapható termesztett hóvirág. A sopánkodás csak folytatódik. Adott a kérdés, miért? Miért érzik úgy egyesek, hogy ha gombát látnak, el kell taposniuk, a virágot látnak, ki kell tépniük? Ugyanők azt is gondolják, az ellenkező véleményt el kell tiporni, az élet csak az ő normáik mentén folyhat. Egyetlen, valószínűleg tökéletlen válaszom van erre. Ezek az emberek tudatlanságukban önmagukat tökéletesnek vélik, és mivel képtelenek az önreflexióra, döntéseik hibás eredményét nem vonatkoztatják magukra. Mindig, mindenről mások, vagy a sokat emlegetett körülmények tehetnek. Miért ne tépném le a virágot? Miért ne tépném le a faágat? Miért tűrnék más véleményt, ha én tudom jól? Miért ne nyírnám a füvet vasárnap, ha nekem akkor kényelmes? Miért ne tartanám láncon a kutyámat, parkolnék a szomszéd helyére, rabolnék ki egy országot? Hiszen én tökéletes vagyok!

A sok efféle magához rendelésből, a tökéletesség apró bizonyítékaiból aztán egész kis világ, Buddhai illúzió születik. Az önnön tökéletességüket egymásnak igazoló retardáltak paradicsoma. Ahol mindenki jó ember, hiszen együtt lop a cégtől, aki megérdemli. Miért ne lopna, hiszen a vezetők is azt teszik. Amint fent, úgy alant. Vezetőik aljassága nem zavarja őket, sőt, büszkék élelmességükre, bizonyítva a tézisemet, miszerint egyáltalán nem a fejétől bűzlik a hal. Inkább, a rothadt halnak, ne csodálkozzuk, ha a feje is rothad. Hát ezt üzente nekem ma ez a kis virág. És dühös vagyok miatta. Mert nem élvezhetem a szépségét, önmaga tökéletességében. Mert egy olyan, barbárok által szétdúlt, alantas társadalomban kell élem, ahol mindent, minden napot megmérgez a büszke öncélúság. Ahol isten, a nemzet és az összetartozás eszméit mind megfertőzte, magához rendelte egy mélytudatlanságában gonosz, romboló ego.