Feltámadunk

– Basszus, én ezt nem tudom elhinni.

– Ne nyavajogjon Johann! Töltsön inkább. Kiürült a tár!

– De hogy a fenébe történhetett ez?

– Sklopje nővér elmagyarázta, nem?

– De igen.

– Hát akkor?

– Mégsem fér a fejembe. Bocs, mindjárt jövök.

– Már megint rókázik? Le a tetőről, maga idióta! Nincs fölösleges vizünk, hogy maga után takarítsunk.

– Elnézést. Csak annyira büdösek.

– Idővel jobb lesz. Én már alig érzem. Szóval, mire kíváncsi?

– Hogy történt ez?

– Az egész annak a Lavrov professzornak a videójával kezdődött. Minden nagyobb világnyelven feliratozták. Az a rohadék közérthetővé tette a kvantumfizika egyes alapelveit. Elmagyarázta, a tudat hogyan formálhatja az anyagot. Úgy, hogy azt még a legostobábbak is megértették. Legalábbis érteni véltek valamit. A többi már ment magától. Kiderült, hogy a hit, ha hegyeket nem is mozgat meg, de a poklot elhozhatja.

– De hogy történt ez az egész?

– Adja ide az aknavetőt, ott jön egy húsgolyó. Fogja be a fülét, ez hangos lesz.

– Jézus! Mi a franc ez?

– Pár százan összekapaszkodnak, egy nagy labdává, mint a vándorhangyák. Így akarják elérni a tetőt. Adja már azt a szart!

– Hát ez rohadt nagyot szólt! Minden csupa trutyi. Nem fertőz ez?

– Nem hallom, én nem tudtam befogni a fülem. De legalább azt az állandó hörgést se hallom. Fű nélkül kiakadok tőle. Vigyázzon a trutymóval, hátha fertőz. Szóval, minden úgy egy hete kezdődött, húsvétkor. Maga előtte került kómába, igaz?

– Igen, gázolás.

– Mindegy, úgysem hallom. Szóval, a népeket foglalkoztatta ez a kvantum izé, hogy az akaratuk, meg a vágyaik valóra válhatnak, ha elegen szándékozzák azokat. Mozgalmak, klubok lettek belőle, netes kihívások, meg effélék. Aztán pár srác a közösségi platformokon felvetette, miért ne váltanánk valóra a temetők kapuja fölé írt fenyegetést, Feltámadunk!?

Végül elérkezett a húsvét, a feltámadás ünnepe. A sok mém, meg marhaság pedig tudat alatt tette a dolgát. Mindenkit ezek a hülye kis videók, meg a felhívás foglalkoztattak. Senki sem gondolta, hogy meg is fog történni.

– De miért így?

– Ne ordítson, már hallom. Fene tudja, talán, mert a bibliában ez a feltámadás dolog nincsen túldefiniálva. Viszont mindenki tucatnyi francos zombifilmet látott, egy időben a csapból is zombiirtós játékok folytak. Valahogy, a közös tudat mélyén ez realizálódott. Mi pedig materializáltuk.

– De pont ezt? Így? Miért tojnak színes tojásokat?

– Asszem, a népek még nem túl profik a kívánságokban. Valahogy összekeveredett ez a húsvét izé. Ha megnézi, némelyiknek nyuszifüle is van. Állítólag megjelent pár óriásnyúl is, megpróbáltak játékokat székelni, és ha sikerült, elrejteni a fűben. Azt hiszem, a róluk alkotott kép sem volt túl egységes, ezért sikerültek ilyen zavarosra. A zombik széttépték őket.

– És most mi lesz?

– Én tudjam? Utánunk a tűzözön!

– Egyébként, honnét ez a sok fegyver, doktor úr? 

– Az egészségügy romokban hevert már a krízis előtt is, a kormány nem fizetett semmit. Valamiből fenn kellett tartanunk a kórházat. Igazából szinte csak raktároztunk, az életveszélyesség miatt lezárt szárnyakban. A javát a határon túli nepperek intézték. 

– De mihez kezdjek én így? 

– Kezdetnek töltse végre meg azt a rohadt puskát!