Fegyelem

Egy kiváló módszer az alkotói válság leküzdésére

A legtöbben szembesültünk már hosszabb, rövidebb alkotói válságokkal. Az enyém legutóbb csaknem két hónaposra nyúlott. Ami még rosszabb, semmilyen, az interneten fellelhető módszerrel nem tudtam változást elérni.

Pihentem, relaxáltam, ittam és nem ittam, kirándultam, a szokottól eltérő irodalmat olvastam, a javasolt és általam kipróbált módszereknek se szeri, se száma. Egyik sem használt, ahogyan a szöveg felőli megközelítés sem működött. Hiába vizsgáltam meg, hogy elég érdekesek-e a karakterek, működik-e a történet, hiába vázlatoltam (ezt egyébként is rendre túltolom, így ebben korábban sem volt hiba).

Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy ezek a módszerek hatástalanok. Sőt! Korábban már segítettek, ahogyan számos ismerősömnél is működtek. Ezúttal viszont minden csődöt mondott. Csak bámultam a megkezdett szövegeket, félbehagyott, megrendelt munkát, és egyszerűen nem bírtam rávenni magam az írásra. Ha pedig mégis, abban sem volt sok köszönet. Végül még egy pszichológus barátommal is elbeszélgettem a problémáról.

A kudarcsorozatot látva átértékeltem a helyzetet és úgy döntöttem, az írást a munka oldaláról közelítem meg. Igaz, alkotói, kreatív folyamat, de számomra gyakran munka is, amit, ha tetszik, ha nem, el kell végezni. Így hát visszanyúltam ahhoz a módszerhez, amelyet még Istók Anna tanított nekem. Nem várunk az ihletre, írunk! Mégpedig előre megadott dolgokat, időre. A végeredmény ez esetben nem számít.

Így aztán a napokban nekifeszültem a munkának, és írni kezdtem. Fegyelmezetten, minden nap. Mégpedig azzal a módszerrel, hogy felütöm a régi jegyzeteimet, vagy egy bulvárhír oldalt, majd az első tíz jegyzet, vagy hír közül választok egyet, amiről novellát írok, ha törik, ha szakad. Egy szövegre maximum egy órát szánok, azalatt be kell fejezzem. Nem számít a minőség, csak a munka.

És működött! Már a harmadik napon értékelhető, kreatív szövegek születtek. Persze nem közöttük keresendő életem fő műve, de koherens, kreatív, vállalható anyagok lettek. A keretek közé szorított, fegyelmezett munka áttört egy olyan blokkot, amit semmi mással nem sikerült elérnem.

Hozzáteszem, én nem hiszek a "mindennap írj valamit", módszerben. Nálam nem működik. Ha nem megy, hát nem megy. Vannak napok, amikor ha erőltetem is, pocsék irodalmi kreatúrák születnek ilyenkor, amiket másnap kihajítok. Inkább régi szövegeimet gondozom, vagy másokét szerkesztem ezeken a napokon (mostanság időm jó részét ez utóbbi tölti ki). Az írást nem erőltetem. Viszont, amikor ez az állapot napokra, hetekre, majd, esetemben hónapokra nyúlik, mindenképpen kezdeni kell valamit vele.

Tehát ha hasonló helyzetbe kerültök, komolyan javaslom a fegyelmezett, kitartó munkát is felvenni az alkotói válság elleni fegyvertárba! Nem kell soká, de az áttörés eléréséig mindenképpen.

Remek módszer egyébként arra is, hogy az ember ne várjon a neki tetsző témára, a hozzá illő hangulatra, a múzsa csókjára, stb. Régebben én is ilyen céllal gyakoroltam a technikát.